A belső béke 3. jele: Az aggódás hiánya

A belső béke – amit egyébként belső egyensúlynak is lehet nevezni –, egy dinamikus egyensúlyi állapot. Nem merev és folyamatos belső munka eredménye. Alapvetően mentes a blokkoktól (elfojtásoktól) és a túlzásoktól, s minden rezdülésre apró változással reagál:

Ha hirtelen nagy vágy jelenik meg, akkor igyekszik tisztán látni,

ha megjelenik a büszkeség, igyekszik a dolgok sokszínűségét felfedezni,

ha a harag megjelenik, igyekszik a célokra összpontosítani, s

ha valakiben megjelenik a féltékenység, akkor minden lény alapvető jóságára gondol.

Ilyen formán az aggódás minden megnyilvánulása értelmét veszti, mert minden helyzetre lesz egy megoldás módunk. Ami talán a legmegkapóbb, hogy a belső egyensúly állapotában eleve elengedjük a görcsös gondolkodás kényszerét. Amit végig érdemes gondolni, azt végiggondoljuk, de nem akarjuk kitalálni minden egyes lépését előre.

A belső béke 4. jele: Magyarázkodás hiánya

A belső béke állapotában nem kell minden megmagyarázni sem. Mert nincsen szükségünk mentségekre, kifogásokra és mondva csinált indokokra. Csak egyszerűen felvállaljuk azt, ami van, s igyekszünk a pillanatnyi helyzetből kihozni a legtöbbet.

Ha valami nem sikerül, vagy balul sül el, az is teljesen rendben van. Mert meg van az a magabiztosságuk, hogy a helyzeteket képesek vagyunk helyre hozni. Az önértékelésük nem a pillanatnyi helyzet függvénye. Annak a kimozdíthatatlan állapotnak a következménye, mely a belső békéjüket is biztosítja.

A belső állapotaink kezelése talán az egyik legfontosabb kulcs ahhoz, hogy képesek legyünk az életünk belső világának egyensúlyára lelni.

Ennek semmi köze az érzelmek és gondolatok elnyomásához vagy túlhangsúlyozásához. Inkább ahhoz van köze, hogy tudatosan azt választjuk, erőlködés nélkül, ami számunkra örömtelibb életet teremt.

Ennek alapjai könnyedén megteremthetjük, ha képesek vagyunk elengedni a múltunk árnyait —>

A belső béke 5. jele: Konfliktusok kerülése

Az ember nem a saját maga ellensége. Elméletileg!

Aki viszont belül feszült (stresszes), annak semmilyen ár nem sok azért, hogy a belső feszültségétől megszabaduljon. Az egyik feszültség levezető eszközünk a veszekedés, amivel kapcsolatban van egy kis bökkenő.

A konfliktusok ugyan egy rakás feszültségtől megszabadítanak bennünket, de közben egy rakás újat is generálunk vele. S pont ez az oka annak, hogy nem vagyunk képesek a belső harmónia állapotát megélni. Mert amikor meg akartunk szabadulni a belső feszültségeinktől, többnyire újra teremtjük azokat.

Másrészt pont abban van a harmónia megtalálásának a kulcsa amitől menekülünk. A belső feszültségeinkben.

Egy belső béke állapotában időző embernek a konfliktusok nem hiányoznak. Mások feszültségeiből alapvetően nem kér, ami pedig felmerül benne, azt minimális erőfeszítéssel levezeti, elengedi. Inkább elmegy futni, vagy leül jógázni és meditálni. Semmi szüksége egy hatalmas veszekedésre, mely több feszültséget okoz, mint amennyit felold.